Az adózási előny megszerzése

Az adózási előny megszerzése önmagában rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül

Szerző: Ruszin Zsolt

A rendeltetésszerű joggyakorlás elvének érvényesítése korántsem egységes. Bár a tetszetős elv mögött húzódó végső döntésekkel egyet lehet érteni az elsőfokú adóellenőrzések, munkaügyi ellenőrzések és nyomozások során a hatóság akár a törvényes ügyleteket is átminősítheti, vagy a körülmények vizsgálata alapján arra juthat, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérült.

A Legfelsőbb Bíróság a korábbi alkotmányra alapozva még 1998-ban egyértelműen kiállt amellett, hogy az adóelőny nem jelenti önmagában a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérülését. Az írták: „Önmagában a vagyoni előny megszerzésére törekvés nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe.” Ebbe a vélemény még jól beleillett, amikor egy önkéntes nyugdíjpénztár „átfolyatta” magán a pénzt a tagjai felé, ahelyett, hogy kockázatközösséget képezzen és megtakarításokat építsen ki.

Ezt akkor a Legfelsőbb Bíróság a jogelvvel ellentétesnek találta, amivel megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely szerint az ügylet törvényes volt. A jogegységi döntés ekkor még hatályban maradhatott.
Ezt a jogegységi döntést azonban – arra hivatkozva, hogy jogszabályi alapjukat vesztették – a Kúria hatályon kívül helyezte, 2015-ben. A Kúria nem részletezte, hogy mely jogszabály változott és milyen időponttól. Ezt követően már csak egyedi döntésekben lehetett nyomon követni, hogy a Kúria mit gondol a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéről.

A Kúria egyedi döntéseit elemezve, kiviláglik, hogy a vállalkozásoknak nincs kötelességük, hogy az adózási szempontból kedvezőtlenebb megoldásokat válasszák. Az adóhatóság és a munkaügyi feladatokért felelős kormányhivatali részleg általában azon az állásponton van, hogy a lehetséges megoldások közül a legkedvezőbb irányába tett intézkedés önmagában felveti az adóelkerülési szándékot, így az a jogelvvel ellentétes lehet. Vannak azonban „szent tehenek”, így a cafeteria alkalmazását egyik hatóság se tekinti jogellenesnek, holott az a munkáltató számára egyértelműen adóelőny megszerzését célozhatja (pl. határ feletti étkezési utalványok juttatása).
A hatóságot elsősorban a bonyolultabb ügyletek szokták zavarba ejteni. Elvileg, ha egy gazdasági cél többféle gazdasági ügylettel is elérhető, akkor a vállalkozás szabadon választhatja a számára adózási szempontból előnyösebb ügyletet. A hatóságnak ilyenkor azt kellene vizsgálnia, hogy az ügyletnek van-e valós gazdasági oka, az ügylet a piacon elérhető gazdasági előnyök elérésére irányul-e, vagy az ügylet pusztán adóelőnyök elérése céljából jött létre. A hatóság a valós gazdasági okot általában nem kívánja felismerni, ahogy a gazdasági előnyt is inkább jogellenes adóelőnynek véli.

A csoportos adóalanyiság új fénybe helyezi a kapcsolt vállalkozások egymás közti ügyleteit, ahol az ügyleten „bukó” csoporttag eljárását kifogásolta rendre az adóhatóság, azonban a Kúria ekkor is az ügyletek mögötti gazdasági ésszerűséget kereste, megállapítva, hogy az egész cégcsoport szintjén kell az ügyletet vizsgálni, nem pusztán a hátrányos helyzetben lévő csoporttag egyéni érdeke szempontjából. A Kúria álláspontja szerint, ha az ügylet gazdasági ésszerűsége így megállapítható, akkor nem valósul meg rendeltetésellenes joggyakorlás.

A Kúria egyelőre nem fejtett ki álláspontot a tulajdonlás által okozott adóelőnyökről. Vélhetően azért nem kerül még ilyen ügy a taláros testület elé, mert Magyarországon a jogi személyek közti osztalékokat nem terheli adó, még akkor sem, ha az osztalékot kapó alacsony adókulcsú ország (off-shore), vagy az adott ország más kedvező kifizetési lehetőségeket biztosít (pl. igazgatótanácsi díjazások). A bejegyzett, nyilvántartott, hatóságok által elismert tulajdonlás támadásának gátat szabnak a kettős adóztatást kizáró egyezmények. Így nem vonható a külföldi vállalkozás a magyar adózási szabályok alá, pusztán a magyar vállalkozásban való tulajdonlás okán.

Szeretne tisztában lenni az adózási és számviteli aktualitásokkal? Iratkozzon fel hírlevelünkre!