Eladtuk a cégautót kell áfát fizetni

Eladtuk a cégautót! Kell áfát fizetni?

 Szerző: Sinka Júlia

 

 Bármilyen tevékenységet is folytat egy vállalkozás, ügyes-bajos dolgainak intézéséhez szüksége van egy személygépkocsira, azaz cégautóra. Ez áfát érintő kérdéseket is felvet, például akkor, ha a járművet eladja a cég.

 

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) – bizonyos, a törvényben kiemelt esetköröktől eltekintve – a személygépkocsi beszerzéséhez (ideértve a jármű zárt végű lízingjét is) kapcsolódó előzetesen felszámított áfa levonását tiltja. E tilalom független attól, hogy a vállalkozás tevékenységének hány százaléka – akár egésze – áfa-köteles, illetve a járművet milyen arányban használják az egyebekben adólevonási jogot megalapozó tevékenységhez.

Ugyanakkor, ha egy vállalkozás értékesíti az eddigiekben a tevékenységéhez használt eszközt, akkor áfa-fizetési kötelezettsége is felmerülhet.

Kérdés, miként kell kezelni azt az esetet, ha a vállalkozás a cégautót adta el.

 

Az Áfa tv. 87. § b)-c) pontjai alapján mentes az adó alól a termék (jelen esetben a cégautóként használt személygépkocsi) értékesítése abban az esetben, ha

  • az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a és 125. § szerint nem vonható le; vagy
  • az értékesítést megelőzően a termékhez előzetesen felszámított adó kapcsolódott volna, az a § (1) bekezdés d) pontja szerint nem lenne levonható.

Ez azt jelenti, hogy mentes az általános forgalmi adó alól a személygépkocsi értékesítése, ha

  • a személygépkocsi beszerzését terhelő adó ún. tételes levonási tilalom alá esett, és nem állt fenn valamely levonási tilalom alól mentesítő körülmény, vagy
  • a személygépkocsi beszerzését nem terhelte előzetesen felszámított adó, de amennyiben terhelte volna, az levonási tilalom alá esett volna, függetlenül attól, hogy esetlegesen valamely levonási tilalom alól mentesítő körülmény is fennállt-e.

 Így például, ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett társaság személygépkocsit vásárolt („cégautónak”), és az áfa levonási tilalmát feloldó körülmény (mondjuk azt, hogy az autót taxi szolgáltatás nyújtásához vagy továbbértékesítési céllal vették) nincs, akkor az áfát nem vonhatta le a jármű beszerzési árában foglalt áfát. Ebben az esetben, ha a kocsit később eladja a cég, akkor az ügyletet nem terheli áfa, hiszen annak idején levonási jogukat az Áfa tv. 124.§-a vonta el, úgy, hogy a 125.§-ban leírt kivételek szerint sem járhattak el.

 

Végeredményét tekintve ugyanez a helyzet, ha a vállalkozás úgy vásárolta meg a személygépkocsit, hogy a beszerzési árban nem volt áfa (például a cég magánszemély tulajdonosainak egyikétől vették meg az autót), de ha lett is volna áfa a vételárban (mert az említett tulajdonos korábban taxi szolgáltatást nyújtó egyéni vállalkozóként a jármű beszerzésekor élt adólevonási jogával), azt a cég nem vonhatta volna le, az Áfa tv. 124-125.§-iban részletezettek alapján. Ekkor is mentes az áfa alól a gépkocsi későbbiekben történő eladása.

Az adóhatóság a személygépkocsi áfa-mentes értékesítésének szabályrendszeréről 2019 májusában tájékoztatót is közzétett honlapján.

([Pénzügyminisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály PM/11008/2019. – NAV KI Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5463372270/2019.] https://www.nav.gov.hu/nav/ado/afa080101_hatalyos/Adomentesseg_alkalmaz20190517.html)

Ebben a NAV munkatársai hivatkoznak a 2008/70. Adózási kérdésre is, amely ugyancsak azt az álláspontot rögzíti, miszerint a saját használatra (azaz nem továbbértékesítési céllal) vásárolt személygépkocsi további értékesítése esetén az Áfa tv. 87. § b) pontja szerint adómentesség alkalmazandó. Ilyen esetekben ugyanis a beszerzést terhelő áfa az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontjában és a 125. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezések együttes olvasatából következően nem volt levonható.

 

Amennyiben azonban az adóalany a személygépkocsit (például) bérbeadási céllal szerezte be, az adótörvény személygépkocsi beszerzéséhez fő szabályként kapcsolódó adólevonási tilalmától függetlenül, jogosult volt az előzetesen felszámított áfa levonására, mivel teljesült az a feltétel, hogy a kocsit üzemidejének egészében vagy túlnyomó részben bérbeadással hasznosítja. Ilyen esetben a személygépkocsi továbbértékesítése esetén az adóalanyt az adómentesség nem illeti meg. (Ez akkor is így van, ha a jármű beszerzésekor nem élt az adólevonás jogával, bár az megillette volna.)

Az Áfa tv. 87. § b) pontja szerinti adómentesség tehát abban az esetben alkalmazható, ha a beszerzést előzetesen felszámított adó terhelte.

Ettől eltérően a személygépkocsi értékesítését nem terheli áfa (87. §. c) pont) abban az esetben, ha a beszerzés során a vállalkozásra nem hárítottak át adót, például mert a beszerzés

  • nem adóalanytól történt, vagy
  • az értékesítő a viszonteladókra vonatkozó különös szabályokat alkalmazta, vagy
  • az Áfa tv. 87. §-a alapján adómentesen értékesített (a beszerzéskor nem vonhatta le az adót), de a beszerzésre az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja (a személygépkocsi beszerzéséhez kapcsolódó levonási tilalom) vonatkozott volna, ha a beszerzést előzetesen felszámított adó terhelte volna.

Azaz az adómentesség attól függetlenül alkalmazható, hogy a személygépkocsi beszerzésére milyen célból került sor.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a 87. § c) pontjának alkalmazása során csak az adótörvénynek a személygépkocsi beszerzéséhez fő szabályként kapcsolódó adólevonási tilalomnak van jelentősége, és az Áfa tv. 125. §-ában foglaltakra nem kell figyelemmel lenni. Azaz nem játszik szerepet az ügylet minősítésében az, hogy az ott felsorolt feltételek valamelyike (például továbbértékesítési szándék) feloldotta volna-e a beszerzésre vonatkozó levonási tilalmat.

Ez „fordítva” is igaz! Azaz, ha a személygépkocsit továbbértékesítési vagy bérbeadási célból szerzik be (itt a törvény oldotta volna az adólevonási tilalmat), de a beszerzés során nem volt áthárított adó (amelyet levonhatott volna a beszerző), a személygépkocsi továbbértékesítése az Áfa tv. 87. § c) pontja alapján adómentes.

 

A különbözeti adózás szerint eljáró viszonteladó azonban – az előzőektől eltérően – a továbbértékesítési céllal beszerzett személygépkocsik értékesítése során az Áfa törvény 87. § c) pontját nem alkalmazhatja.

Az adótörvény ezen pontja ugyanis az Áfa törvény 124. § (1) bekezdés d) pontja szerinti –azaz a személygépkocsi beszerzését érintő - levonási tilalomra utal. A különbözeti adózásra vonatkozó szabályokat alkalmazó adóalanynak azonban az Áfa tv. 222. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs levonási joga a termékbeszerzésével kapcsolatban.

Amennyiben azonban a viszonteladó az Áfa tv. 224. § (1) bekezdése szerinti lehetőséggel élve lemond a különbözeti adózás alkalmazásáról, a személygépkocsik értékesítése során az előző bekezdésben foglaltakat – az ott megjelölt feltételek mellett – alkalmazhatja.

 

Előfordulhat, hogy a „megunt” cégautót gépjármű-kereskedés használta, amely most árukészlete részeként szeretné ezt a járművet is kezelni. Ez azt is jelenti, hogy a kocsit átsorolja a készletek közé. Amennyiben sikerül az autót értékesíteni, úgy a cég az Áfa tv. különbözeti („árrés”) adózásra vonatkozó szabályai szerint járna el. Mi a helyzet ilyenkor az ágával?

Az Szt. 23. §-ának (5) bekezdése szerint, amennyiben az eszköz használata, rendeltetése a besorolást (az adott esetben az aktiválást) követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja vagy fordítva, akkor azok besorolását meg kell változtatni: azaz a járműnek a példaként hozott esetben is a készletek között van a helye.

A készletek között maximum a piaci értékén (ha a könyv szerinti értéke ennél kevesebb, akkor a könyv szerinti értékén) kell állományba venni a gépkocsit. Ha a könyv szerinti értéke magasabb, mint a piaci értéke, a különbözetet - az átvezetés előtt - terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni.

Amennyiben a készleten lévő személygépkocsit értékesítik, a számlázott eladási árat árbevételként, a készletre vételi értéket pedig az eladott áruk bekerülési értékeként kell elszámolnia a társaságnak.

Ahogyan arról fentebb már volt szó, az Áfa-tv. 87. §. b) pontja alapján mentes az adó alól a személygépkocsi értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelőzően az autóhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó – jelen esetben az Áfa-tv. 124. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján – nem volt levonható.

 

Egyebekben - az Áfa-tv. szempontjából - nem meghatározó az, hogy az adott eszköz a tárgyi eszközök vagy a készletek között szerepel a cég könyveiben.

Viszont az Áfa-tv.-nek az árrés adóztatásra vonatkozó előírása az adott esetben nem alkalmazható, mivel a társaság már értékcsökkenési leírást számolt el a jármű után, és így a személygépkocsi könyv szerinti értéke nem egyezik meg a beszerzési árával. Beszerzési ár az az ellenérték, amelyet a viszonteladó - a cég - a részére értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni köteles. Ez azért lényeges, mert az Áfa tv. vonatkozó rendelkezései szerint a különbözeti adózás alkalmazásakor az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével. Az árrés pedig a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó tag) a különbözetével egyezik meg.

Persze az árrés adózás nem csupán személygépkocsik eladása esetén okozhat fejtörést a vállalkozóknak. Néhány „fogós kérdésre” e tárgyban a későbbiekben esettanulmányban térek vissza.

 

Szeretne tisztában lenni az adózási és számviteli aktualitásokkal?

Próbálja ki egyedülálló online szakmai tudásbázisunkat!