Sinka Júlia Tűzoltás a cégnél I

Tűzoltás a cégnél – válságkezelés és számvitel (1. rész)

A cikket írta: Sinka Júlia

Ha éppen nincs is általános – az európai gazdaságot érintő, vagy akár az egész világra kiterjedő – válság, a vállalkozások akkor is kerülhetnek komoly, akár csődjüket is okozó mélypontra. A könyvelési adatok gondos elemzése ilyenkor is segítheti a kilábalást.

A Trendi Cuccok Kft kisvárosi, 65 főt foglalkoztató termelő vállalkozás, amely már 15 éve egyik meghatározó szereplője a piacnak. Tulajdonosa, Vezér Tihamér 2018 áprilisában egy sportbaleset következtében váratlanul elhunyt. Egyetlen lánya pedagógus – zenét és rajzot tanít a helyi középiskolában -, felesége elismert keramikus művész. A vállalkozás tevékenységében soha nem vettek részt – bár Vezérné a társaság 5%-os tulajdonrésszel bíró tulajdonosa -, művészek lévén nem is értenek hozzá, de nem is érdekli őket. Ráadásul Vezér úr a cég irányításában leginkább a memóriájára hagyatkozott, az élő megrendeléseket, azok aktuális állapotát is füzetben, kézzel írva vezette, itt-ott a kívülálló számára megfejthetetlen jelöléseket alkalmazva. Számításokkal alá nem támasztva, nem kevés termelői gyakorlatára hagyatkozva, „tapasztalati adatok” alapján adott árajánlatot a megrendelőknek is. Ez a „kézi vezérlés” az oka annak is, hogy a vállalkozás gazdasági problémái rejtve maradtak, és a cég fizetőképességének meggyengülése meglepte az örökösöket.

Most valakinek át kell vennie a cég irányítását: a tét a vállalkozás fennmaradása vagy bukása, az örökösökön kívül még 65 család sorsa. Vezérné kétségbeesve hívja haza az Ausztriában egy multinacionális cégnél dolgozó, közgazdász unokahúgát, jöjjön és állítsa talpra a Kft-ét! Klári egy hónap szabadságot kap a munkahelyén, és hozzálát a feladathoz.

Mit gondolnak, miként teszi rendbe a társaságot?

Zsákbamacska vagy nyitott könyv? Helyzetfelmérés

Igen, igazuk van, első lépésben a vállalkozás aktuális könyvelési adatait, valamint az előző három év éves beszámolóját kérte el a könyvelőtől (aki szerencsére megbízható, pontos munkát végzett). Továbbá soron kívüli leltározást rendelt el a cégnél.
A már említett füzetek szerinti élő megrendelések ügyfeleivel egyeztetette az aktuális állapotot, és ezeket összevetette a társaság – leltár szerinti –meglévő termelő kapacitásaival.

Majd a vállalkozást – mint rendszert- vette górcső alá, megvizsgálva, hogy szenved-e a cégeket veszélyeztető „betegségekben”, úgymint
- likviditási gondok,
- indokolatlanul magas változó költségek (anyag-, energia-, bér-, stb. költségek),
- túlzottan magas állandó költségek (értékcsökkenés, bérleti díjak, ingatlanfenntartás, bérleti díjak, stb.),
- készletezési hibák (a termelés nagyságrendjéhez mérten túl magas vagy túl alacsony készletek),
- nem nyereséges üzletágak, termékek,
- rosszul választott, félreértelmezett üzleti lehetőségek, beruházások, befektetések (korszerűtlen termék, teljes kapacitásának csak töredékében használt vagy csekély megtérülésű tárgyi eszközök, erőforrások, stb.),
- a szervezet működéséhez, kultúrájához, céljaihoz mérten megfelelő-e az adott társasági forma, illetve a tulajdonosok, a vezetőség értékrendje.


Egy vállalkozás válságkezelésének eszköztárát egyrészt a tulajdonosok, illetve a vezetőség (esetleg a társaság helyzetének vizsgálatára felkért külső szakértő) problémamegoldásban szerzett gyakorlata, kreativitása, érzelmi intelligenciája jelenti, másrészt a rendszeres mérés. Ez utóbbi olyan mutatókra épül, amelyek kifejeznek bizonyos arányösszefüggéseket, amelyek kívánatos – a vállalkozás egészségét jelző – értékei meghatározott intervallumok között mozognak, és az ezektől való eltérés figyelmeztető jel a cég számára.
E mutatókat a vállalkozás pénzügyi és számviteli adataiból, kimutatásaiból (cash-flow, mérleg- és eredmény-kimutatás) számítják.

A válság tényének és természetének azonosítására általában az alábbi mutatókat alkalmazzák:
- eladósodottsági mutatók,
- hiteligényességi mutatók,
- eszköz-igényességi mutatók,
- tőkellátottság - és szerkezet mutatók,
- likviditási és pénzügyi működőképességi mutatók,
- hatékonysági és jövedelmezőségi mutatók,
- pénzügyi kockázati mutatók,
- költségszerkezeti mutatók,
- tőke-felhasználási mutatók,
- egyéb adatok (pl. K+F tevékenység, létszám, stb.).
Nézzük meg ezeket közelebbről is! (Vigyázat! Picit unalmas, de annál fontosabb információk következnek!)

Az eladósodottsági mutatók arról adnak képet, hogy a vállalkozás milyen mértékben került át a hitelezőinek kezébe, képes-e kigazdálkodni a hitelek aktuális törlesztő részleteit, a kamatokat. Ezért e mutató fontos szerepet játszik a cég megítélésében. E körben vizsgáljuk a társaság alábbi forrásainak, eszközeinek egymáshoz mért arányát:
- idegen forrás/összes forrás
- idegen forrás/saját tőke
- idegen forrás/befektetett eszközök
- adózás előtti kamatfedezet/fizetett kamatok
- fizetett bankkamatok/nettó árbevétel.


A hiteligényességi mutatók jelzik, hogy a társaságot milyen mértékben terhelik – és milyen típusú – idegen források, és az ezekből eredő kötelezettségek miként viszonyulnak a vállalkozás nettó árbevételéhez. Azaz milyen arányban áll egymással:
– rövid lejáratú hitelek (banki hitel+kölcsön+váltó)/nettó árbevétel
– összes bankhitel/nettó árbevétel
– (vevőktől kapott előlegek + szállítói tartozások) / nettó árbevétel
– (forgóeszközök – szállítói tartozás)/ rövid lejáratú bankhitel.


Az eszköz-igényességi mutatók arról árulkodnak, hogy az egyes eszközök milyen mértékben járultak hozzá egy adott mértékű nettó árbevétel eléréséhez, mennyire hatékonyak a szóban forgó eszközök. Itt az alábbi arányokat vizsgáljuk:
- pénzeszközök/nettó árbevétel,
- készletek/nettó árbevétel,
- forgóeszközök/összes eszköz,
- vevők/nettó árbevétel,
- nettó árbevétel/forgóeszközök,
- nettó árbevétel/összes eszköz,
- szállítók/egy napi anyagjellegű ráfordítás
- vevők/szállítók.


Egy válságban lévő vállalat számára a legfontosabb mutatók a tőkellátottság - és szerkezet mutatók. A társaság tőkéjének állapotáról (tőkevesztés), eladósodottságának mértékéről kapunk képet, ha kiszámítjuk, milyen arányt mutat
- saját tőke/összes forrás,
- (összes forrás - folyó forrás)/befektetett eszközök,
- működő tőke/forgóeszközök,
- saját tőke/jegyzett tőke,
- befektetett pénzügyi eszközök/befektetett eszközök.

A likviditási és pénzügyi működőképességi mutatók arra világítanak rá, hogy a cég képes-e
– ha igen, milyen mértékben - eleget tenni a rövidtávú kötelezettségeinek, és van-e esély a pénzügyi működőképességének helyreállítására, javítására. Ennek kiderítésére megnézzük, miként viszonyulnak egymáshoz az alábbi vagyoni és jövedelmi elemek
- forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek,
- forgóeszközök-készletek/rövid lejáratú kötelezettségek,
- (üzemi eredmény+értékcsökkenés)/nettó árbevétel.


A hatékonysági és jövedelmezőségi mutatók az eszközök felhasználásának hatékonyságáról adnak képet, azaz arról, hogy a tőkének – jelenlegi összetétele mellett – milyen a megtérülése. Ennek vizsgálatakor összevetjük egymással az alábbiakat
- üzemi eredmény/nettó árbevétel,
- pénzügyi eredmény/nettó árbevétel,
- adózás előtti eredmény/saját tőke,
- adózás előtti eredmény/összes eszköz,
- adózott eredmény/saját tőke,
- mérleg szerinti eredmény/saját tőke,
- nettó árbevétel/személyi jellegű kifizetések,
- anyag jellegű ráfordítások/nettó árbevétel,
- export nettó árbevétel/nettó árbevétel.


A pénzügyi kockázati mutatók a különféle pénzügyi műveletekben rejlő kockázatokra (így a vevők fizetőképtelenségére, árfolyamkockázatokra) hívják fel a figyelmet. A mutatók számítása során az alábbi viszonyszámokat vizsgáljuk:
- céltartalék/vevőállomány,
- jegyzett, de be nem fizetett tőke/jegyzett tőke,
- egyéb rövid lejáratú kötelezettségek/ nettó árbevétel,
- egyéb rövid lejáratú kötelezettségek/összes kötelezettségek,
- pénzügyi műveletek eredménye/üzemi eredmény,
- (árfolyamnyereség – árfolyamveszteség)/nettó árbevétel.
A költségszerkezeti mutatók jelzik, hogy hol lyukas a pénzeszsák, azaz a társaság összes költségein belül hol vannak a kiugróan magas tételek és ezeknek mi a valószínű oka: például a cég jelentős adósságállománya oka lehet a kamatráfordítások magas arányának.

E mutatók számításakor - többek között- az alábbi arányokat vesszük górcső alá:
- anyagköltség/összes költség,
- alvállalkozói teljesítmények/összes költség,
- egyéb költségek/összes költségek,
- fizetett kamatok/összes költség.


A tőke-felhasználási mutatók – ahogyan azt az elnevezésük is jelzi -, arra irányítják a figyelmünket, hogy a vállalkozás a nyereségét milyen arányban forgatja vissza és milyen mértékben növeli saját tőkéjét. Megnézzük, miként viszonyulnak egymáshoz a
- beruházások/nettó árbevétel,
- beruházások/összes eszköz,
- beruházások/értékcsökkenés,
- felhalmozott vagyon/saját tőke.

A fenti mutatók „jó” és „rossz” értékeire később még visszatérünk. Fény derül arra is, miért idézőjeles a jelző, azaz mikor és miért csak viszonylagos, hogy valamely érték jót jelent-e vagy bajra figyelmezteti a céget.
Céges betegségek és terápiák

Ha elszaladtak a költségek: túlzott változó és állandó költségek

A változó költségek – így például az alapanyagköltség -, azok, amelyek a termék, szolgáltatás létrejöttében közvetlenül szerepet játszanak, és növekedésük, csökkenésük követi a termelés volumenének változását. Ha a költségek indokolatlanul magasak (vagy annak tűnnek), akkor első lépésként az értékelemzés lehet segítségünkre a megoldásban. Ennek során azt vizsgáljuk, hogy az adott termék (szolgáltatás) egy-egy funkciójára valóban szükség van-e, illetve léteznek-e olcsóbb anyagok, eszközök, szolgáltatások az adott funkció létrehozására, természetesen a vásárlók minőségi elvárásait is szem előtt tartva. Gondoljuk át azt is, hogy hatékonyabb munkaszervezéssel, anyagtakarékosabb technológiák alkalmazásával, esetleg az anyagféleségek körének csökkentésével faraghatunk-e (ésszerűen) a költségekből.
Az állandó költségek közé soroljuk azokat a költségeket, amelyeknek nagyságrendje az előállított termék, szolgáltatás volumenétől független. E tételekkel – például bérleti díjak, lineáris értékcsökkenés - akkor is számolni kell, ha a termelés csökken: nem követik az előállított termék, szolgáltatás nagyságrendjét.
Az állandó költségeket elemeire szedve kell vizsgálnunk ahhoz, hogy kiderüljön, hol folyik el a cég pénze, és mit tehet ez ellen. Így például a huzamosabb ideje – és várhatóan a későbbiekben is- kihasználatlan kapacitások (munkaerő, gépek, berendezések, üzemegységek) értékesítésével, átcsoportosításával, esetleg az értékcsökkenés elszámolása módszerének megváltoztatásával (lineáris leírás helyett teljesítményarányos) orvosolhatóak a problémák.

Ha üres a kassza

A társaság fizetési nehézségekkel –nincs elég készpénz a rövid lejáratú tartozások kifizetésére
– nem csupán az olyan „klasszikus” okból küzd, mint a késve fizető vevők, hanem e probléma sok más baj tünete lehet. Ennek forrása lehet- többek között- a piacképtelen termék, az eltúlzott raktárkészlet, a cég forgótőkéjéből finanszírozott beruházás.
A likviditási helyzete javítása érdekében a cég szigoríthat a vevői fizetési feltételein, például azzal, hogy a rendszeresen késve fizetők számára csak készpénz ellenében értékesít, a jelentősebb nagyságrendű, hosszabb átfutási idejű termékek megrendelésekor előlegfizetést köt ki. Amennyiben a bajok gyökere nem a kintlévőségekben van, hanem a cég tartozik másoknak, úgy célszerű megkeresni a kötelezettségek átütemezésének lehetőségeit (szerződések módosítása, halasztás kérése), illetve a kötelezettségeket csak az esedékességük napján fizetni.

Ha a készlet „kihízza” a raktárt

El van az ott, nem kér kenyeret, majd lesz vele valami, mondhatná a zöldfülű cégtulajdonos a raktárban porosodó anyagokra, eszközökre. Pedig a túlzott mennyiségű készletek – de az alábecsült szükségletek is-, sokba kerülnek a társaságnak. A „később is ráért volna”, az indokoltnál korábban beszerzett, felhalmozott, illetve az „ez már a kutyának sem kell” típusú, a gyártáshoz már nem használt készletekben feleslegesen áll a cég pénze. (Persze a hiánycikknek számító, vagy várhatóan dráguló anyagok felhalmozása más kérdés.)
A készletek elemzésével (ABC analízis) a gazdaságos készletmennyiség (beszerzés, biztonsági készlet szintje) meghatározható, és fény derül arra is, tárol-e a vállalkozás elfekvő készleteket
– ideértve a saját termékeit is. Ezeket mielőbb fel kell számolni: eladni, kiselejtezni. Az elfekvő készletek csökkentik a készletek forgási sebességét, ami hátrányos a társaság gazdálkodására, másrészt tartósan lekötnek olyan tőkét, amelyet máshol hatékonyabban működtethetne a cég.
Komoly fejfájást okozhat a tulajdonosoknak, a menedzsmentnek az „elméretezett” beruházások, a már csak veszteséget termelő üzletágak, termékek, az átgondolatlan termékfejlesztések is. Ezekről cikkem folytatásában lesz szó.

A cikk folytatásához kattintson IDE!