Sinka Júlia Tűzoltás a cégnél IIII

Tűzoltás a cégnél – válságkezelés és számvitel (4. rész)

A cikket írta: Sinka Júlia

Ha éppen nincs is általános – az európai gazdaságot érintő, vagy akár az egész világra kiterjedő – válság, a vállalkozások akkor is kerülhetnek komoly, akár csődjüket is okozó mélypontra. A könyvelési adatok gondos elemzése ilyenkor is segítheti a kilábalást.

 Rejtélyek a raktárban és meglepetések a költségelszámolásban

 A Trendi Cuccok Kft megmentését Klári a raktárkészlet vizsgálatával folytatja.

Első lépésben ellenőrzött néhány szúrópróbaszerűen kiválasztott anyagbeszerzési számlát, és úgy ítélte meg, hogy az árak reálisak, sőt gyakran a vásárolt mennyiséghez kapcsolódó fizetési kedvezményeket is kihasználta a cég.

A munkaerő költségei csak a jogszabályok megkövetelte, és az ágazatban jellemző mértékben emelkedtek.

 

Az egyes termékekből gyártott mennyiség jellemzően követi a megrendelt mennyiséget.

A termékek bekerülési értéke azonban a fentiekkel nem magyarázható módon megnövekedett, ezt az értékesítési árak nem megfelelően követték, ami egyre szerényebb adózott eredményt hozott a cégnek.

 

Klári úgy döntött, hogy a készletek forgási sebességével, illetve a tevékenység jövedelmezőségével kapcsolatos mutatók elemzése előtt igyekszik feltárni a csökkenő nyereség okait.

Ehhez először a cég önköltségszámítását vizsgálja meg.

A társaságnál a „hagyományos” pótlékoló kalkulációs módszert alkalmazzák. Klári nem tartja ezt biztos megoldásnak. Szerinte az a gond ezzel, hogy akkor alakították ki – és akkor is működött jól – ez a módszer, amikor a változó költségek mellett elhanyagolható mértéket képviseltek a termékekre fel nem osztható, vállalati általános költségek.

Évtizedekkel ezelőtt, az anyagárak és a munkaadói közterhekkel növelt bérek költségei éven belül ritkán, és belátható időszakon belül is csak elhanyagolható mértékben változtak. Ez egyben azt is jelentette, hogy a költségek megbízhatóan – csekély „hibaszázalékkal” – tervezhetőek voltak.

 Manapság már sokkal nehezebb megtervezni – gyakrabban is kell felülvizsgálni - a termékek önköltségét, ezek alapján felépíteni a termelést, árajánlatot adni, pénzügyi tervet készíteni, ennek alapján hitelt felvenni, beruházási alternatívák – és ezek megtérülése- között választani. A vállalkozásoknak ma már gyorsan változó üzleti környezetben kell talpon maradniuk, amelynek kockázatát egyre inkább a vállalati általános költségek is befolyásolják. Ezek optimalizálása is fontos kérdéssé vált.

 A hagyományos pótlékoló kalkuláció alkalmazásakor számos olyan probléma merül fel, amelyek gátolják, hogy a költségkalkulációból kapott adatok alapján gyorsan meghozza azokat a döntéseket a vezetőség, amelyekkel a veszteségek elkerülhetőek, csökkenthetőek.

  

Valós vetítési alapok, hamis költségek?

 Klári az alábbi, 2017. évi adatok felhasználásával kezdte el az elemzést.

 

Kalkulációs tétel

„A” termék

„B” termék

„C” termék

Összesen

Árbevétel (MFt)

20.000

40.000

30.000

90.000

Változó költség

(MFt)

10.000

20.000

20.000

50.000

Állandó költség

(MFt)

 

 

 

36.000

Gépóra-

felhasználás

6.000

8.000

6.000

20.000

Munkaóra-

felhasználás

5.000

9.000

2.000

16.000

 

Milyen képet kapunk akkor, ha az árbevételt tekintjük vetítési alapnak?

 

Ssz.

Kalkulációs tétel

„A” termék

„B” termék

„C” termék

Összesen

1.

Árbevétel

20.000

40.000

30.000

90.000

2.

Változó költség

10.000

20.000

20.000

50.000

3.

Vetítési alap *

22, 22 %

44,45%

33,33%

100%

4.

Állandó költség

8.000

16.000

12.000

36.000

5.

Összes költség /2+4/

18.000

36.000

32.000

86.000

6.

Fedezet /1-5/

2.000

4.000

-2.000

4.000

 

* A vetítési alap (pótlékkulcs) az egyes termékek árbevételének az összes árbevételhez viszonyított arány (pl. az „A” terméknél (20.000/90.000)x100=22,22%), így a 36.000 állandó költség 22,22%-a esik rá).

 Amint látjuk, ebben az esetben a „C” terméknél már veszteséggel kell számolnunk.

 Mi történik akkor, ha a termelés során felmerülő változó költségeket tekintjük vetítési alapnak?

 

Ssz.

Kalkulációs tétel

„A” termék

„B” termék

„C” termék

Összesen

1.

Árbevétel

20.000

40.000

30.000

90.000

2.

Változó költség

10.000

20.000

20.000

50.000

3.

Vetítési alap

20,0%

40,0%

40,0%

100%

4.

Állandó költség

7.200

14.400

14.400

36.000

5.

Összes költség /2+4/

17.200

34.400

34.400

86.000

6.

Fedezet /1-5/

2.800

5.600

-4.400

4.000

 

Ebben az esetben az „A” és „B” termékek esetében az előző esetnél nagyobb nyereséget kapunk, míg a „C” termék most is veszteséges, de ez a veszteség meghaladja a fenti negatív fedezetet.

 Használhatjuk vetítési alapként a gépóra-felhasználást is. Ez mindösszesen 20.000 gépóra, azaz

  • „A” terméknél 6.000 gépóra,
  • „B” terméknél 8.000 gépóra,
  • „C” terméknél 6.000 gépóra.

  

Ssz.

Kalkulációs tétel

„A” termék

„B” termék

„C” termék

Összesen

1.

Árbevétel)

20.000

40.000

30.000

90.000

2.

Változó költség

10.000

20.000

20.000

50.000

3.

Vetítési alap

30,0%

40,0%

30,0%

100%

4.

Állandó költség

10.800

14.400

10.800

36.000

5.

Összes költség /2+4/

20.800

34.400

30.800

86.000

6.

Fedezet /1-5/

-800

5.600

-800

4.000

 

 Ez esetben már az „A” terméknél is veszteséggel kell számolnunk, és a „C” termék esetében ezzel a módszerrel is negatív a fedezeti összeg.

 A munkaóra-felhasználást is választhatjuk vetítési alapként. Ez mindösszesen 16.000 munkaóra, és

  • „A” termék esetében 5.000 munkaóra,
  • „B” terméknél 000 munkaóra, míg
  • „C” termék esetében 2.000 munkaóra.

 

Ssz.

Kalkulációs tétel

„A” termék

„B” termék

„C” termék

Összesen

1.

Árbevétel

20.000

40.000

30.000

90.000

2.

Változó költség)

10.000

20.000

20.000

50.000

3.

Vetítési alap

31,25%

56,25%

12,50%

100%

4.

Állandó költség

11.250

20.250

4.500

36.000

5.

Összes költség /2+4/

21.250

40.250

24.500

86.000

6.

Fedezet /1-5/

-1.250

-250

5.500

4.000

 

 Ha a munkaóra-felhasználást választjuk vetítési alapként, akkor az „A” és „B” termékek gyártása tűnik veszteségesnek, míg a „C” termék szép nyereséget mutat.

 Fentiekből leszűrhetjük azt a következtetést is, hogy a bemutatott négy, lehetséges vetítési alapnál három esetben volt veszteséges a „C” termék, és csak egy esetben kapcsolódott hozzá pozitív fedezet. Az „A” termék 50-50%-ban volt nyereséges, illetve veszteséges, de ez utóbbi nagyságrendje nem volt jelentős. A „B” termék az abszolút győztes, csak egy esetben láttunk veszteséget, és arányában az sem volt számottevő.

 

Vesszen a veszteség! Vagy mégsem?

 Klári azon tűnődik, hogy a számítások alapján célszerű lenne-e a „C” termék gyártását beszűntetni? Mit mutatnának a számok ebben az esetben?

  

Ssz.

Kalkulációs tétel

„A” termék

„B” termék

„C” termék

Összesen

1.

Árbevétel

20.000

40.000

 

60.000

2.

Változó költség)

10.000

20.000

 

30.000

3.

Állandó költség

 

 

 

36.000

4.

Összes költség /2+3/

 

 

 

66.000

5.

Fedezet /1-4/

10.000

20.000

 

-6.000

 

 Lám-lám, úgy véltük, kiiktatunk egy veszteségtényezőt, ha a fenti számítások szerint rosszul szereplő „C” termék gyártását beszűntetjük. Pedig az egészét tekintve nyereséges termelés veszteségessé változott.

 Abban az esetben, ha a fenti – a „C” termék veszteségét mutató – kalkulációk bármelyike alapján a cégvezetés úgy döntene, hogy ez a termék „megy a levesbe”, azaz beszűntetik a gyártását, ezzel az egész vállalkozást veszélyes helyzetbe hoznák – az egyébként realizált 4.000 MFt adózás előtti eredmény helyett 6.000 MFt veszteséggel kellene szembe nézniük.

Ugyanis a „C” termék 10.000 MFt rezsiköltséget „elvisz a hátán”, és ez az érdeme a fentiekben részletezett vetítési alapok alkalmazásával rejtve marad.

 (A „C” termékre van kereslet, ráadásul az ügyfélszolgálat tájékoztatása szerint minőségi kifogás is csak elvétve érkezik ezzel kapcsolatban. Igaz, nemrégiben egy jelentősebb mennyiséget visszavett a cég, de ezt sem minőségi kifogás miatt, hanem azért, mert a vevő – előre nem tervezhető okokból – kénytelen volt beszűntetni a kereskedelmi tevékenységét.)

 Kiemelten fontos tehát a vállalkozások és vezetőik számára, ha felelős és megalapozott pénzügyi döntéseket kívánnak hozni, hogy a választott vetítési alapok ne torzítsák el az egyes termékek rezsibíró képességét.

 Persze Klárit a jelentős állandó költségek még mindig zavarják, és úgy gondolja, újabb kalkulációs módszerekkel sem ártana megvizsgálnia, mit hoznak a cég konyhájára az egyes termékek. (Igaz, nincs új a nap alatt: ezek a „frissebb” módszerek is jellemzően pótlékolnak, csak más vetítési alappal dolgoznak.)

 A folytatásban ezekkel a módszerekkel ismerkedünk meg, megpróbáljuk kideríteni, lehet-e csökkenteni az általános költségeket, megnézzük, hogyan lehet elválasztani az ocsút a búzától, azaz az indokolt költségeket elkülöníteni a feleslegesektől. Ugyanis az üzemi és vállalati általános költségek között sok szükségtelen, csak veszteséget hozó költség – mint mondjuk a kihasználatlan kapacitásoknak betudható tételek – is megbújhat.

 (Amint látni fogjuk, itt is igaz Proust bölcs megállapítása, miszerint „az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.”)

Megvizsgálunk további mutatószámokat is.

Érdekli a cikksorozat folytatása? Regisztráljon és elküldjük Önnek a teljes e-könyvet!