A foglalkoztatással összefüggő társadalombiztosítási kötelezettségek meghatározása során gyakran szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy egy-egy juttatás után kell-e járulékot fizetni, vagy sem?

A döntés érdekében minden esetben két tényezőt kell tisztáznunk, nevezetesen, hogy az adott juttatás járulékalapot képezi-e, illetve biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján részesül-e benne az érintett. Amennyiben mindkét kérdésre igen a válasz, akkor (és csak akkor) van járulékfizetési kötelezettség.

Például, ha egy települési önkormányzat jutalomban részesíti a településen szolgálatot teljesítő rendőrt, akkor – mivel a jutalmazott és az érintett között nem áll fenn biztosítási jogviszony – a díjazásból bizonyosan nem kell járulékot vonni. De ugyanez vonatkozik a biztosítási határösszeget el nem érő megbízási díjra is.

A biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokat a Tbj. 6. szakasza határozza meg.

A járulékalapot képező jövedelem fogalmát a Tbj. 27. szakasza sorolja fel.. A jogszabályi hely (1) bekezdésének a) pontja értelmében járulékalapot képező jövedelem

az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj,
a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás,
a felszolgálási díj,
az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj.

Ezen túlmenően ugyanezen bekezdés b) pontja arra az esetre határozza meg a járulékalapot képező jövedelmet, ha nemzetközi szerződés alapján Magyarországnak nem áll fenn adóztatási joga, vagy kettős adózást kizáró egyezmény hiányában adóelőleg megállapítási kötelezettség nem keletkezik, illetve a (2) bekezdés a munkaviszonyban álló dolgozó esetében ír elő minimális járulékfizetési kötelezettséget.

(Mindezek mellett a Tbj. további szakaszai meghatározott biztosítotti körökre vonatkozóan (pl. egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő) külön rendelkezéseket tartalmaznak a járulékalapot képező jövedelem meghatározására.)

A Tbj. pedig 32. szakasza pedig azokat a jövedelmeket sorolja fel, amelyek megfelelnek a járulékalap kritériumának, de ennek ellenére mégsem tekintendők járulékalapnak. Ezek a következők:

a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék, ide nem értve a munkavégzés ellenértékeként (különösen elmaradt munkabér, végkielégítés címén) kapott, juttatott járulékalapot képező jövedelmet,
felhasználási szerződés alapján a jogok felhasználásának az ellenértékeként fizetett díjazás,
a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat,
a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, honvédelmi egészségkárosodási járadék, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény szerinti egészségkárosodási keresetkiegészítés és egészségkárosodási járadék.

Tehát járulékfizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha biztosított részesül járulékalapot képező jövedelemben.

Ugyanakkor néhány biztosítotti kör esetében a járulékfizetési kötelezettség tényleges jövedelem hiányában is fennáll. (Például kezdő mezőgazdasági őstermelő.)

A biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony fennállásának utolsó napján került volna sor.

A biztosítás szünetelése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a szünetelés kezdő napját megelőző napon került volna sor.

Széles Imre: Járulékalapot képező nem képező jövedelmek, avagy mikor kell, és mikor nem kell járulékot fizetni?