Gyakran előfordul, hogy az adott munkavállaló táppénz jogosultsága lejár, miközben az érintett ezt követően továbbra is keresőképtelen állományban van.

A Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény 16. § c) pontja ezzel összefüggésben úgy rendelkezik, hogy szünetel a biztosítás a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt.

Tehát az e helyzetben kerülő munkavállaló biztosítás szünetel, amit a foglalkoztatónak a T1041-es nyomtatványon be kell jelentenie, az érintettnek pedig egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. (Ebben az esetben ugyanis a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. (Eb.) törvény 29. § (10) bekezdés értelmében nem alkalmazható a 45 napos szabály.)

Például, ha egy munkavállaló táppénzjogosultság augusztus 21-én megszűnik, de továbbra is keresőképtelen, akkor augusztus 22-től egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett.

Ugyanakkor, ha a foglalkoztató úgy dönt, hogy a hátralévő augusztusi napokra munkabért számfejt a számára, akkor nem szünetel a biztosítása. Ebben az esetben természetesen alkalmazni kell a minimum járulékfizetés szablyait.

A Tbj. 27. § (2) bekezdése a minimális járulékalapot havi szinten határozza meg azzal, hogy arányosan csökken a minimum járulék alap a táppénzes napokkal.

Ez azt jelenti, hogy az érintett után augusztus hónapra a minimális járulékalapot a következők szerint kell meghatározni: a hónap napjainak a számát (31) csökkenteni kell a táppénzes napok számával) és a különbséget meg kell szorozni a minimálbér 30 százalékának a harmincad részével.

Így, ha az előző példában említett személy augusztus 21-ig táppénzben részesült, akkor augusztus havi minimum járulékalapja: 10 x 2.320 = 23.200 forint

A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy célszerűbb megoldás, ha a vázolt esetben a munkaadó bejelenti a biztosítás szünetelését és az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetését vállalja át a dolgozótól, aki ezzel párhuzamosan bejelentkezik az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére.

Természetesen nem csak a táppénz lejárta miatt állhat elő a vázolt helyzet.

Az sem egyedi eset, hogy a munkáltató likviditási problémák miatt nem képes a fizetéseket utalni. Ebben az esetben a legrosszabb megoldás, hogy a havi bevallást ennek ellenére úgy nyújtja be, mintha számfejtés rendben megtörtént volna.

A bevallást csak a ténylegesen kifizetett összegek vonatkozásában kell/lehet teljesíteni. Ha nincs tényleges bérfizetés, a bevallást a „ténylegesesen kifizetett” 0 forintos bérrel kell teljesíteni, de mivel a munkavállalók biztosítása fennáll, a társadalombiztosítási járulékot a minimum járulékfizetésre vonatkozó szabályok szem előtt tartásával be kell vallani.

A tényleges kifizetést követően pedig önellenőrzéssel lehet ezen időszakot helyretenni.

Természetesen nincs minimum kötelezettség, ha olyan munkavállalóról van szó, aki

csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, vagy
a köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban folytat tanulmányokat
szakképző intézmény által szervezett szakmai oktatásban jogszabály alapján ingyenesen részt vevő tanuló, illetve képzésben részt vevő személy, továbbá
felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató hallgató.

Széles Imre: Minimum járulékfizetés a biztosítás folyamatosságának fenntartása érdekében