Július 1-jétől számos pontban módosultak a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. (Eb.) törvény, illetve végrehajtását segítő 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (R.) előírásai. A következőkben néhány táppénzzel kapcsolatos újdonságot tekintünk át.

Az első említésre méltó újdonság a táppénz időtartamára vonatkozik. A Tbj. 46. § (1) bekezdésének korábbi főszabálya szerint táppénz a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt, a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző folyamatos biztosítási időszaknak megfelelő időtartamra járt

Július 1-jétől a „keresőképtelenség első napját” kifejezés a „táppénzre való jogosult első napját” kifejezésre módosult, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy a rövid folyamatos biztosítási idővel rendelkező biztosított munkavállaló táppénzre való jogosultsága meghosszabbodott a betegszabadság időszakával.

Például, ha egy munkavállalónak 06.30-án szűnt meg a jogviszonya és csak 08.01-én létesített új jogviszonyt, akkor 08.07-én kezdődő keresőképtelensége alapján a régi szabály szerint – a betegszabadság lejárát követően – csak 6 napra volt jogosult táppénzre, mivel ennyi folyamatos biztosítási idővel rendelkezett. E 6 nap most meghosszabbodik a betegszabadság időszakával.

Ezzel párhuzamosam pontosításra kerültek a gyermekápolási táppénzre vonatkozó szabályok is.

Egyrészt a 46. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározásra került, hogy az egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek esetében a gyermekápolási táppénz az egyedülálló szülőnek 168 naptári napon át jár.

A jogszabály 47. § (2) bekezdése határozza meg azokat az időtartamokat, melyekre nem jár táppénz. E felsorolás a) és b) pontja módosult július 1-jétől.

E szerint nem jár táppénz

a betegszabadság lejártát követő szabadnapra, heti pihenőnapra és munkaszüneti napra, ha az ezen napokat követő első munkanapon a keresőképtelenség már nem áll fenn,
a táppénzre való jogosultság első napjának azon részére, amely alatt a biztosított keresőtevékenységet folytatott,

A korábbi szabályok szerint az

a) pont alapján nem járt a táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn, míg a
b) pont szerint a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után.

Az Eb. törvény 39/A. (1) bekezdése értelmében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál – az e törvényben foglalt kivételekkel – az ellátásra való jogosultság kezdő napján kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyban személyi jövedelemadó-előleg (a továbbiakban: adóelőleg) megállapításához bevallott jövedelmet kell figyelembe venni. (A jogszabály korábbi szövege nem tartalmazta a az „ugyannál a foglalkoztatónál” kitételt.)

Az Eb. tv. 48. § (1) bekezdésében a folyamatos biztosítási idő tekintetében július 1-jétől a „szigorúbb” meghatározást (tehát a 48/A. § (2) bekezdést kell alapul venni.

Szintén a táppénz összegének a számítását érinti a Rendelet 31. szakaszának kiegészítése.

A jogszabályi hely új (4) bekezdése értelmében a törvény 48. § (4) bekezdése alkalmazása során a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételére kerül sor, a táppénz naptári napi alapját a minimálbér harmincad részében kell megállapítani.

Ugyanezen szakasz (5) bekezdése szerint, ha az Eb. törvény 5/C. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott szerződés szerinti havi jövedelemre ((távolléti díj összege) vonatkozó adatot a foglalkoztató nem közli, és ezen adat a tényállás tisztázása során sem szerezhető be, szerződés szerinti jövedelemnek az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes minimálbért, illetve – ha a munkaidő mértéke ismert – annak arányos részét kell tekinteni, kivéve, ha a munkaszerződésben meghatározott alapbér ennél kevesebb. Ez utóbbi esetben szerződés szerinti jövedelemnek a munkaszerződésben meghatározott alapbért kell tekinteni.

A (6) bekezdés értelmében, amennyiben a biztosított részére korábbi egészségbiztosítási pénzbeli ellátás vagy baleseti táppénz folyósításának ideje alatt – keresőtevékenység végzése nélkül – társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelem került kifizetésre, a jövedelmet – a számítási időszak naptári napjai számának növelése nélkül – a számítási időszakra bevallott társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelemhez hozzá kell számítani.

És végül a (8) bekezdés alapján, ha a biztosított részére valamely nap vonatkozásában olyan módon kerül sor táppénz vagy baleseti táppénz megállapítására, hogy ugyanezen a napon társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel is rendelkezik, és egy későbbi pénzbeli egészségbiztosítási ellátás vagy baleseti táppénz iránti kérelem elbírálása során ezen nap a számítási időszakba esik, ezt a napot osztószámként figyelembe venni nem lehet.

Széles Imre: Néhány táppénzzel kapcsolatos szabály változásáról