Széles Imre: Röviden a társadalombiztosítási kifizetőhelyekről
A társadalombiztosítási kifizetőhelyek létesítésével, fenntartásával összefüggésben (mikor kötelező?, mikor lehetséges?) számos kérdés érkezik. Mivel július 1-jével módosultak a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény erre vonatkozó előírásai, talán nem haszontalan, ha röviden foglalkozunk e témával.
Az említett jogszabály 9. § (1) bekezdése rögzíti, hogy minden munkáltató, amely legalább 100 fő pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra jogosult személyt foglalkoztat, köteles gondoskodni törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott társadalombiztosítási és egyéb feladatok ellátásáról, ennek érdekében társadalombiztosítási kifizetőhelyet köteles létrehozni.
A kifizetőhely létesítését a tehát a munkáltató akkor köteles kezdeményezni a kormányhivatalnál, ha a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra jogosult foglalkoztatottak létszáma tartósan - legalább hat egymás követő hónapban - meghaladja a 100 főt. (Korábban e feltétel kevésbé volt egyértelmű, mivel tb. ellátásra jogosultakra utalt a jogszabály.)
A kifizetőhely helyett a társadalombiztosítási, illetve egyéb feladatokat - az erre irányuló megállapodás alapján - más szervezet is elláthatja; az alap kezeléséért felelős társadalombiztosítási szervvel szemben azonban a felelősség ez esetben is a foglalkoztatót terheli. A központosított illetményszámfejtést végző illetményszámfejtő hely társadalombiztosítási kifizetőhelyként működik.
A foglalkoztató az alap kezeléséért felelős társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodás alapján kifizetőhelyet létesíthet. A kifizetőhelyen végzett társadalombiztosítási feladatokat a megállapodásban kell rögzíteni. Ha a kifizetőhely létesítésére irányuló eljárásban az egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal azt állapítja meg, hogy megállapodás megkötése nem indokolt, a magánszemély, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet erre irányuló kérelmét határozattal elutasítja.
A kifizetőhely fenntartója a társadalombiztosítási feladatokat saját költségén, szakképzett alkalmazottakkal végzi, az igények jogszerű elbírálásáért és a kifizetett ellátásokért teljes anyagi felelősséggel tartozik. A szabályszerűen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti, kivéve a foglalkoztatót terhelő táppénz-hozzájárulás összegét, illetve a társadalombiztosítási feladatok elvégzéséért a kifizetőhely fenntartóját a biztosítási alapokból meghatározott mértékű költségtérítés illeti meg.
Ezzel összefüggésben a Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény 38/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató a kifizetett pénzbeli ellátásokról, a baleseti táppénzről, a táppénz-hozzájárulás összegéről, továbbá a kifizetőhelyet megillető egyszázalékos mértékű költségtérítés összegéről havonta – az Eb. (1997. évi LXXXIII.) törvény 79/B. § (4)–(8) bekezdése szerinti adatszolgáltatás részeként – elszámolást nyújt be a foglalkoztató székhelye szerinti kormányhivatalhoz.
Ha a munkáltató kifizetőhely létesítési kötelezettségének nem tesz eleget, az Eb. törvény 80. § (6) bekezdése szerinti mulasztási bírság fizetésére kötelezhető.
Abban az esetben, ha a kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató által foglalkoztatott, pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra jogosult biztosítottak létszáma tartósan - legalább hat egymást követő hónapban - 100 fő alá csökken, vagy a kifizetőhelyet létesítő vállalkozás, szervezet az alap kezeléséért felelős társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodását fel kívánja mondani, a kifizetőhely az egészségbiztosító által erre a célra rendszeresített a központi honlapon közzétett űrlap alkalmazásával, elektronikus úton kezdeményezi a kifizetőhely megszüntetését.
A kifizetőhely megszűnése esetén a kormányhivatal a kifizetőhelynél záró ellenőrzést tart, amelynek során a kormányhivatal a kifizetőhelytől átveszi azon biztosítottak kifizetőhelyi feladatellátás során keletkezett iratanyagát, akik részére a kifizetőhely a megszűnése időpontjában pénzbeli egészségbiztosítási ellátást vagy baleseti táppénzt folyósított. Az ellátásokat a kifizetőhely megszűnését követő naptól az egészségbiztosító folyósítja tovább.