Széles Imre: Társas vállalkozóként vagy alkalmazottként?

Attól, hogy egy természetes személy társas vállalkozás tagja, a társadalombiztosítási szabályok tekintetében nem minden esetben tekintendő a társas vállalkozónak. Legalábbis a gazdasági társaságnak is minősülő társas vállalkozások (kft., kkt., bt.) esetében.

A gazdasági társaságnak nem minősülő társaságok – a szabadalmi ügyvivői társaság, illetve szabadalmi ügyvivői iroda kivételével – tagja minden esetben társas vállalkozónak minősülnek, illetve más jogviszonyban nem működhetnek közre saját cégükben. 

A bt., kkt. kft. természetese személy tagja azonban háromféle döntést hozhat:

• dönthet úgy, hogy nem működik közre a társaság tevékenységében,
• választhat úgy, hogy munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban végez munkát, illetve
• közreműködhet társas vállalkozóként.

Az 1.) pontban említett lehetőségből a tulajdonos ügyvezető ki van zárva, hiszen ő az ügyvezetést vagy munkaviszonyban, vagy pedig megbízási jogviszonyban köteles ellátni, ám ez utóbbi esetben (hacsak eleve nem működik közre a társaságban) társas vállalkozónak minősül.

A többi tag esetében azonban lehetséges választás a közreműködés mellőzése. Ez még abban az esetben sem kizárt, ha egyébként nincs biztosítási jogviszonyuk és emiatt egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés terheli őket.

Hogy munkavégzés esetén melyik megoldást választják, a tekintetben számos szempont szóba jöhet, és a döntés helyességét adott esetben csak az idő igazolja.

Például a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) törvény 38. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében szolgálati időként nem lehet figyelembe venni társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van. Tehát, ha a járuléktartozást felhalmozó cég tulajdonos tagja alkalmazottként került bejelentésre, akkor a tartozás nem érinti a szolgálati idejét, míg ha társas vállalkozóként működött közre, akkor könnyem előfordulhat, hogy bizonyos évek elvesznek a számára.

Ám egy vállalkozás nyilván nem azzal a szándékkal kezdi a tevékenységét, hogy járuléktartozást halmozzon fel. Arra viszont törekszik, hogy „optimalizálja” a közterheket, ami egyben a társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségekre is vonatkozik.

Hogy e tekintetben mikor célszerűbb munkaviszonyt és mikor társas vállalkozói jogviszonyt választani, az számos tényezőtől függ.

A főfoglalkozású társas vállalkozót havi minimális adó és járulékfizetési kötelezettség terheli, ami havi szinten a minimálbér (garantált bérminimum) 18,5 százalékát és a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százalékának a 13 százalékát jelenti.

Ez egy nem működő társaság esetén jelentős költség. Nem véletlen, hogy mióta a tag ügyvezető a Tbj. alapján társas vállalkozónk minősül, ha megbízási jogviszonyban látja el az ügyvezető teendőket, megsokszorozódott munkaviszonyban álló ügyvezetők száma, hiszen ebben az esetben részmunkaidőt alkalmazva a minimálbér alapul vételénél jóval alacsonyabb járulékalap is választható.

Ez még akkor is igaz, ha a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó minimális járulékfizetés bevezetésével ebben az esetben is havonta legalább a minimálbér 30 százalékának alapul vételével meg kell fizetni a tb. járulékot és s szociális hozzájárulási adót.

További előnye a munkaviszonybank, hogy az ebben foglalkoztatott munkavállaló után számos jogcímen érvényesíthető szociális hozzájárulási adókedvezmény, míg a társas vállalkozó esetében csak akkor, ha megváltozott munkaképességűnek minősül.

Ugyanakkor társas vállalkozó jogviszonyban díjazás nélkül is el lehet látni a tevékenységet, míg a munkaviszonyban álló dolgozónak munkabért kell fizetni, amellett, hogy a munkaviszonyban álló dolgozó tekintetében egy sor munkajogi előírásnak is meg kell felelni a munkaidőtől a szabadságig. A társas vállalkozó munkavégzése ennél sokkal kötetlenebb, rá egyáltalán nem vonatkoznak az Mt. szabályai.